Egy Alan Mann Ford Escort versenymodell másolatot vezettünk

A Boreham Motorworks felélesztette a Ford versenyzés egykori ikonját; bevalljuk, hogy figyelemre méltó volt a pályán vezetni.

15 percbe telt, mire a csontjaim remegése megszűnt, amit az öröm okozott. A fülem még fél óra múlva is csengett. A Boreham Motorworks (a DRVN Group része) első autója tényleg nem egy nyafogós jószág!



Nem meglepő módon a csak pályára szánt Ford Escort Alan Mann 68 Edition az eredeti Alan Mann arany-vörös festésű Escortnak a valósághű másolata. Az egykori versenymodell 1968-ban és 1969-ben is megnyerte a Brit Szalonautó Bajnokságot. Ez volt az első olyan Ford, amely tele volt már élvonalbeli technológiákkal, amelyek stílusosan vitték a győzelemre, és most egy - a FIA szabványai szerint épített másolat készült, olyan FIA útlevéllel felszerelve, amely feljogosítja, hogy a világ minden táján versenyezhessen.

Ez egy versenyautó a 60-as évekből, de új

Ha nem ismered a DRVN Automotive Group csapatot, akkor elmondjuk, hogy 2024-ben robbantak be, és rengeteg munkájuk volt eddig, többek között egy felújított Ferrari 355-ös modell, valamint a Forddal kötött megállapodás alapján a Boreham Motorworks részlegére építenek megfelelően jóváhagyott modelleket. A DRVN/Boreham a verseny Escortok mellett még egy közúti MkI Escortot és egy RS200-ast fog készíteni.

A Boreham különböző „sorozatokban” fogja kiadni ezeket a retró autókat, amelyek mindegyike egy kicsit mást jelent. A „Collector Series” autók az utakra készülnek; az eredetiek tiszteletteljes frissítései ötvözik a modern technikával. A „Race Series” autók a versenypályákra, a csúcspontok hajszolására és általános versenypályákon alapuló hősiességekre készülnek. Az „Ultra Series” autók a krémje a mezőnynek – korlátozott példányszámú, tervrajz-pontos hősök a gyűjtők számára, akik közúton vagy versenypályán is futtathatják őket, a pontos specifikációktól függően.



Az Alan Mann 68 Edition az Ultra Series-be tartozik, ráadásul saját versenysorozattal (és szükség esetén versenyengedély-képzéssel), az Alan Mann Race Team támogatásával és egyéb extrákkal is jár. Mielőtt kérdeznétek, nincs még ár. Annyira sokat kapsz érte, amennyit csak belefektetsz; ez az autó a lehető legközelebb áll a híres XOO 349F-hez anélkül, hogy ténylegesen birtokolnád.

A kapcsolóberendezést kifejezetten az új modellhez építették át, míg a motort kézzel építik össze, a GT40-es felfüggesztés pedig pont olyan, mint régen volt. Henry Mann (Alan fia és az Alan Mann Racing vezetője) szerint egy Escortban mindig van egy KONI lengéscsillapító, és ez egyszerűen azért van, mert az eredeti gyártó (Armstrong) már nem létezik. Az 1,8 literes motor 205 lóerőt küld a hátsó kerekekhez egy négysebességes manuális sebességváltón keresztül. A DRVN hangsúlyozza, hogy autói a lehető leganalógabbak lesznek, és ez a mélyített kormánykerékkel és mindennel együtt annyira elrugaszkodott a digitális kortól, hogy olyan, mintha egy tablet kijelzőjére krétával próbálnánk írni.



Belül egy vaskos bukókeret található (az eredeti autóban nem volt ilyen, de ezeket versenyzésre tervezték, és a biztonság az első), egy ízlésesen elrendezett pedáldoboz, amely még a legügyetlenebb lábakat is profiként fogja tudni mozgatni egy órán keresztül a volán mögött. Van egy tűzoltó készülék az utas lábtérben, megfelelő kagylóülések biztonsági övekkel, hogy biztosan ott maradjunk, korhű tekerőgombok, egy főkapcsoló panel, és ennyi... nagyjából.

Ez nem egy bevásárló autó. És nem is arra való, hogy egy baráti társasággal menjünk egy kört. Először is, csak két ülés van, és amúgy sem engedélyezett a használata a közúton.



Mindig van valami öröm a régi autók tapinthatóságában. Az ajtók egy gombnyomásra nyílnak, és kellemesen kattannak vissza, ahogy beszálltunk. Ahhoz, hogy áthajoljak a bukókereten, némi hajlékonyságra volt szükség, amivel én nem rendelkezem. Viszont van egy nagy káromkodási szókincsem, és azt hiszem, szinte mindegyiket elhasználtam.

Amikor beszállsz, a kilátás csodálatosan egyszerű. Nincsenek képernyők, nincsenek ADAS kamerák, amelyek biztosítanák, hogy ébren vagyunk, és nincs Bluetooth-csatlakozási lehetőség sem. Bármilyen felesleges súly vagy haszontalan kütyü gondolata sértené az autó imázsát. Ha valami nem létfontosságú, az nincs benne.

A kezemmel a dekadens módon domborított kormánykereket fogtam, és egy kis örömteli borzongást éreztem. Ez nem egy giccses utánzat, hogy a múlt dicsőségén kaszáljunk. Annyira szorosan kapcsolódik az igazihoz, olyan bonyolultan kidolgozott, hogy nem lehet nem megmosolyogni.



Egy ideges indítógomb megnyomásra a motor sziszegve beindult. Leengedtem a kuplungot, először behúztam a kart, majd azonnal le is hajtottam. A kuplungot kifejezetten versenyautókhoz tervezték, a lábam pedig lusta országúti üzemmódban volt. Még egy bökés, és máris indultunk, full döbbenetes fordulatszámmal, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy nincs több szégyenletes lefulladás.

Lassan körbe-körbe haladva az M-Sport tesztpályáján, rájöttem, hogy szégyenletesen régóta nem vezettem ilyen egyszerű autót. Minden pedál hajszálpontosan nyomódik be – nincs holttér. És ennek következtében még egy milliméternyi beavatkozásnak is van hatása. Egy apró féknyomás máris lelassít és áthelyezi a súlypontot, a gázpedál dadog, és a kuplunggal is nagyon finoman kell bánni.

A hosszú, négysebességes sebváltó kar nem reagál jól a kapkodásra. Kuplungolj le, válts áttételről áttételre sebességgel, de ne sürgősen. Menj túl gyorsan, és az autó tudatni fogja veled, hogy igen elégedetlen, ha végre betalálsz, Te meg hősiesen önelégültnek érzed magad.



A kormányzás rásegítés nélküli, és fantasztikus érzés vezetni. A szűk pályán az ívek nagyon fontosak – ha túl sokat csinálod ezt, akkor úgy fogod érezni, hogy a kormány egyre nehezebb lesz, ahogy az akaratod szerint kanyarodik. Találd meg a helyes útvonalat, és meglátod, máris könnyű és játékos lesz.

Keményebben kaparnak a kerekek, mint az eredetiben, mivel ezt túraautónak tervezték. Minél erősebben nyomod a gázt, annál inkább beszél hozzád a kocsi. Annyira érzed a kormányon keresztül, hogy pontosan tudod, merre tartasz egy adott pillanatban. Az autó hátulja vidáman csiripel, ha kicsit bemelegedtél, de bármi is történjék, végigvezet a pályán.



Az Alan Mann 68 Edition vezetése komoly emlékeztető arra, mennyire elszigeteltek lettek a mai autók. Egy buborékban vagyunk, távol a mocskos fizikai dolgoktól, biztonságban és épségben. Ez... ez nem az az autó. Ez az autó tapad, megy és vigyáz rád, de ezt úgy teszi, hogy közben ugató hangot ad ki, ahogy az alkatrészek vinnyognak, csapódnak és repednek, ami úgy hat, mintha durva is lenne. De valójában ez az, ami a legboldogabb állapotban tart téged és az autót is.



Forrás: Motor1